1. fejezet-Gyors eljárás

Sziasztok!

Meg is hoztam az első fejezetet, remélem tetszeni fog! :)

A következő fejezetet 2 komment után rakom ki, úgyhogy kérlek, kommenteljetek!

Nagyon örülök, hogy a blognak már is van 2 követője! Remélem ez a szám egyre csak nőni és nőni fog. :)

Nem rég elkészült a blog trailerje is, nézzétek meg!

Na, nem is írok tovább, jó szórakozást az első részhez! :)

Üdv: A szerkesztő <3

***

-Jake, csináld már!-mondtam dühösen-Tudod, hogy ha ezt elszúrjuk, végünk!

-Tudom...-mondta tétován

-Hát akkor??

-De... Neked fájni fog...

-A kurva életbe Jake!-fakadtam ki-Tudod mit csináltak velem a kiképzésen? Ostorral vertek Jake, ostorral! Egy pofonba nem fogok belehalni!-becsuktam a szemem, majd lassan kifújtam a levegőt, így próbálva lenyugtatni magamat.-Jake, nézz rám!-rám emelte hatalmas, barna szemeit. Úgy nézett rám, mint egy ijedt kiskutya-Neked csak annyi a dolgod, hogy megpofozol aztán kiviharzol, majd amikor felhívlak értem jössz. A többi az én feladatom. Te csak ezt tett meg, rendben?-alig láthatóan bólintott.-Akkor háromra. Egy... kettő... három-ebben a pillanatban egy hatalmas pofon csattant az arcomon-Te nem vagy normális!! Üvöltöttem a kijárat felé tartó Jake után, majd zokogva a bárpultra borultam. A hátamon éreztem a zsúfolt bár vendégeinek értetlen tekintetét. Pár pillanat múlva egy kéz fogta meg a vállamat. Riadt őzikeként néztem fel, és örömmel láttam, hogy a pultos az.

-Jól vagy?-kérdezte aggódva?

-Szerinted?-válaszoltam szemrehányóan a könnyeim között.

-Bocs, ez hülye kérdés volt. Esetleg kérsz valamit inni?-próbálkozott tovább.

-Hát, egy vodka-tonic jól esne-mondtam szipogva, ő pedig elkezdte keverni az italomat.

-Megkérdezhetem mi történt?-kérdezte, miközben az italomat elém rakta.

-Á, hülyeség az egész-válaszoltam magam elé meredve, miközben a poharamat tologattam ide-oda a bárpulton.-Csak annyi, hogy kiderült, hogy ez a vadbarom megcsalt, én pedig megmondtam neki, hogy szakítok vele. Erre persze elkezdett ordítozni, hogy úgyse találok még egy olyan pasit, mint ő, mire én azt mondtam, hogy nem is akarok. Aztán felpofozott-mondtam a könnyeimmel küszködve.

-Ez nem normális...-mondta a pultos együttérzően-Elképesztő, hogy még neki áll feljebb.

-Nem is értem, hogy voltam képes szeretni-mondtam, majd lehúztam a vodka-tonicot. Égetett, ahogy lecsúszott a nyelőcsövemen. Köhögni kezdtem.

-Nem bírod az alkoholt?-kérdezte mosolyogva

-Nem... nem igazán-válaszoltam szinte már fuldokolva, mire a pultos elém tett egy pohár vizet, amit aztán gyorsan megittam.-Azt hiszem, inkább maradok a narancslénél.-mondtam, mire mindketten elnevettük magunkat.

-Milyen bunkó vagyok, még be se mutatkoztam! Justin vagyok-mondta, és kezet nyújtott.

-Amy-mutatkoztam be mosolyogva, majd kezet ráztunk.

-És most mit fogsz csinálni?-kérdezősködött tovább

-Haza megyek, bekapcsolom a tévét és annyi csokit zabálok, amennyi csak belém fér. Nekem ez be szokott válni.-válaszoltam

-Mit szoktál nézni?

-Mindenfélét. Igazából mindegy, a lényeg az, hogy elvonja a figyelmemet. 

-Figyelj, 10 perc és lejár a munkaidőm. Nem megyünk el moziba?

-Gondolod este nyolckor vetítenek valamit?-kérdeztem.

-Voltam én már tízkor is moziban!-mondta mosolyogva.

-Akkor menjünk-egyeztem bele végül. 

-Várj meg, átöltözök és jövök-mondta mosolyogva, majd bement a bárpult mögött nyíló ajtón. Pár perc múlva farmerben és ingben tért vissza-Mehetünk!-mondta. Felvettem a kabátomat, majd a bejárat felé indultam.

-Ne arra!-kiáltott utánam, mire megfordultam.-Menjünk ki hátul, ott áll a kocsim.-bólintottam, majd a hátsó kijárat felé indultam. Mikor kiléptem az ajtón, elmosolyodtam. Egy sötét sikátorban találtam magam. Nem

voltak lámpák, csak a telihold fénye világította meg az eső után fényesen csillogó macskakövet. "Tökéletes"-gondoltam. Justin a kocsijához indult.

-Inkább ne menjünk moziba-mondtam mosolyogva, és felé indultam.

-De mi...?-kezdte a mondatot, de nem hagytam, hogy befejezze; hozzá simultam és szájon csókoltam. Kezei gyengéden átfogták a csípőmet.

-Hú, te aztán nem tétovázol-mondta, amikor ajkaink eltávolodtak egymástól. Egyik kezemet a kabátom zsebébe csúsztattam, majd halkan a fülébe súgtam:

-Akarlak!-majd, újra megcsókoltam. Justin egyik kezét a pólóm alá csúsztatta. Ebben a pillanatban kihúztam a pisztolyt a kabátzsebemből, majd hasba lőttem. Utolsó másodperceiben döbbentem nézett rám, majd holtan esett össze. A hangtompítónak hála a lövés csak egy halk pukkanásnak hallatszott. Mintha meg se történt volna. 

Justin vére lassan festette vörösre a fehér ingét. Elővettem a telefonomat, majd Jake számát tárcsáztam. Sokáig csengett, mire felvette.

-A bár hátsó kijáratánál vagyok egy sikátorban.-mondtam röviden, majd letettem.

-Basszus!-kiáltottam el magam, mikor lenéztem a kabátomra. Justin vére egy hatalmas foltot hagyott rajta. Pedig most vettem fel először! Á, mindegy. A kapott pénzből majd veszek egy másikat. Elmosolyodtam. Elképesztő vagyok. Épp most öltem meg egy embert, és engem meg az aggaszt, hogy véres lett a kabátom. Elképesztő, mivé tett minket a kiképzés... Minden érzelmet kiöltek belőlünk, hogy csak az ölésre figyeljünk. Végül is nekik ez a dolguk; gyilkosokat kell nevelniük, akik később kérdezősködés nélkül ölnek le nekik bárkit. Miénk a piszkos munka, övék a dicsőség, és a pénz fele.

Ebben a pillanatban Jake furgonja állt meg a sikátor előtt, pont úgy, hogy az utcáról senki se lásson minket. Kinyitotta a hátsó ajtaját, majd felém indult.

-Én fogom a lábát, te a vállát!-mondtam-Mehet?-Jake bólintott, mire felemeltük Justint és a furgonba tettük.-Siess a takarítással!-utasítottam, mire ő kivette a felszerelését a furgonból, majd a vértócsához ment és elkezdte feltakarítani. Én kiálltam a furgon elé, és őrködtem. 5 perc múlva már mindketten a furgonban ültünk. 

-Baszki Justin! Máskor ne szórakozz, hanem csináld amit mondok, rendben?-mondtam dühösen.

-Bocsánat, hogy nem akartalak felpofozni! Engem úgy neveltek, hogy ne verjek lányokat.

-Érdekes, hogy egy hullát fapofával  fel tudsz darabolni, de egy lányt nem bírsz felképelni!-Jake rám nézett, majd elnevette magát.

-Mondtam már, hogy milyen vonzó vagy, mikor durcizol?-mondta, majd egyik kezével a combomat kezdte simogatni.

-Inkább csak kussolj és vezess!-mondtam és ellöktem a kezét, majd fejemet a fejtámlára hajtva kibámultam az esőcseppes ablakon. Az emberek esernyőjüket fogva sétáltak az utcán. Egy pillanatra elgondolkodtam. Lehet, hogy holnap közölük fogok valakit kegyetlenül megölni. Lehet, hogy valamelyikük utoljára szívja be a tiszta, esti levegőt. Lehet, hogy valamelyiküknek családja van, és holnap valakinek a gyereke az anyukája vagy az apukája után fog sírni, aki soha többé nem megy haza. Mert én megöltem

És akkor a híres-neves Amy Edwards-nak egy könnycsepp gördült végig az arcán...